Tiszta
- Nem tiszta / Clear - Not Clear
időtartam 4 óra / duration 4 hours
***
(fotó: Forgács Miklós, Horváth Ödön)
***
Levélrészlet
"Nem nagy dolog, inkább csak nekem volt egy felismerés meg egy gondolat.
Elo"zményként nagyjából leírom a performanszt.
Tehát ahogy mondtam négy órán át tartott, és úgy hogy az elején volt egy kb öt perces cselekvés és a végén is egy akció.
A közbeeso" durván négy óra alatt pedig ültem a visegrádi vármúzeum udvarán egy lavór mögött és ido"ro"l ido"re megmostam
a kezem és az arcom.
Közben zajlott a fesztivál az emberek mentek egyik programról a másikra, néha "útba estem", volt aki direkt odajött kicsit,
és bo"ven volt olyan is hogy teljesen egyedül voltam. Kb 4 órakor kezdtem el a palota udvarán szemben a királyi palotával,
a végére beesteledett, az árnyékok végigmentek a falakon, a hegyoldal sejtelmessé végül láthatatlanná sötétedett.
Utólag árulta el az egyik barátom, hogy a szervezo"k el is felejtkeztek rólam, o" szólt nekik hogy még ott vagyok
és a záróakció még hátravan... ( ezt akkor kicsit zokon vettem de most viszont már kimondottan jó érzéssel gondolok
arra hogy elfelejto"dtem - ez így volt jó.).
A jóleso" érzés mellett (hogy tudniillik ezt az egészet megcsináltam) egy gondolat kísértett makacsul, hogy ennek hosszabbnak kellett
volna lenni, de azt nem értettem, hogy ezt miért gondolom.
Na és hát kb két hónappal késöbb .... ..... és igazából ezt akartam Neked elújságolni : egy érzésnek a felismerését.
Jó volt ott ülni és volt is egy olyan elo"zetes gondolatom hogy így helyzetbe hozva magamat, kiszakítom magam a dolgok
eddigi folyásából, szóval ez valami meditáció szeru" lesz, szellemi kaland,...
Szóval ahogy telt az ido", úgy foszlottak le a dolgok: a tudata annak hogy ez egy performansz, hogy 4-3,5-3 stb óra múlva
majd mit és milyen sorrendben fogok csinálni, egyáltalán az ido" korábbi érzékelése, a gondolatok, néztem az árnyékokat, a nap menését,
az embereket és csak úgy voltam ott szinte mint egy ko", vagy egy VALAMI, csak egy RÉSZ-e az udvarnak, a délutánnak
az esti hidegnek...
Mindeközben volt ez a monoton és már gépies cselekvés a mosakodás ami mintegy vázat adott az ott létezésnek.
Talán sikerült valamit érzékeltetnem mindebbo"l... , és amikor ezek így össszeálltak bennem akkor megértettem
miért éreztem azt, hogy hoszabb is lehet, lehetne.
Ps. még leírom a végét is: leöntöttem magam a mosakodás összes vizével, egy nagy húsból kivágtam egy szívet
abba beledöftem azokat az összetört collstokokat amikkel az elején megmértem magam és aztán
ezt a szívet - a szívemet - elhajítottam a francba. "
***
Videó részlet (mp4)
időtartam 4 óra / duration 4 hours
***
(fotó: Forgács Miklós, Horváth Ödön)
***
Levélrészlet
"Nem nagy dolog, inkább csak nekem volt egy felismerés meg egy gondolat.
Elo"zményként nagyjából leírom a performanszt.
Tehát ahogy mondtam négy órán át tartott, és úgy hogy az elején volt egy kb öt perces cselekvés és a végén is egy akció.
A közbeeso" durván négy óra alatt pedig ültem a visegrádi vármúzeum udvarán egy lavór mögött és ido"ro"l ido"re megmostam
a kezem és az arcom.
Közben zajlott a fesztivál az emberek mentek egyik programról a másikra, néha "útba estem", volt aki direkt odajött kicsit,
és bo"ven volt olyan is hogy teljesen egyedül voltam. Kb 4 órakor kezdtem el a palota udvarán szemben a királyi palotával,
a végére beesteledett, az árnyékok végigmentek a falakon, a hegyoldal sejtelmessé végül láthatatlanná sötétedett.
Utólag árulta el az egyik barátom, hogy a szervezo"k el is felejtkeztek rólam, o" szólt nekik hogy még ott vagyok
és a záróakció még hátravan... ( ezt akkor kicsit zokon vettem de most viszont már kimondottan jó érzéssel gondolok
arra hogy elfelejto"dtem - ez így volt jó.).
A jóleso" érzés mellett (hogy tudniillik ezt az egészet megcsináltam) egy gondolat kísértett makacsul, hogy ennek hosszabbnak kellett
volna lenni, de azt nem értettem, hogy ezt miért gondolom.
Na és hát kb két hónappal késöbb .... ..... és igazából ezt akartam Neked elújságolni : egy érzésnek a felismerését.
Jó volt ott ülni és volt is egy olyan elo"zetes gondolatom hogy így helyzetbe hozva magamat, kiszakítom magam a dolgok
eddigi folyásából, szóval ez valami meditáció szeru" lesz, szellemi kaland,...
Szóval ahogy telt az ido", úgy foszlottak le a dolgok: a tudata annak hogy ez egy performansz, hogy 4-3,5-3 stb óra múlva
majd mit és milyen sorrendben fogok csinálni, egyáltalán az ido" korábbi érzékelése, a gondolatok, néztem az árnyékokat, a nap menését,
az embereket és csak úgy voltam ott szinte mint egy ko", vagy egy VALAMI, csak egy RÉSZ-e az udvarnak, a délutánnak
az esti hidegnek...
Mindeközben volt ez a monoton és már gépies cselekvés a mosakodás ami mintegy vázat adott az ott létezésnek.
Talán sikerült valamit érzékeltetnem mindebbo"l... , és amikor ezek így össszeálltak bennem akkor megértettem
miért éreztem azt, hogy hoszabb is lehet, lehetne.
Ps. még leírom a végét is: leöntöttem magam a mosakodás összes vizével, egy nagy húsból kivágtam egy szívet
abba beledöftem azokat az összetört collstokokat amikkel az elején megmértem magam és aztán
ezt a szívet - a szívemet - elhajítottam a francba. "
***
Videó részlet (mp4)